Latest Entries »

Halak 1.

Ha halakat telepítünk ne lepődjünk meg, ha sokáig nem látjuk őket. Kis idő kell, míg megszokják az új helyet és a vízfelszínre merészkednek. A két legkedveltebb haltípus a koi ponty és a közönséges tavi aranyhal. A koi pontyoknak akár hetekbe is telik, mire látjuk őket a víz felszínén. Bár találnak a víz alatt is táplálékot, vegyünk nekik granulátumos haleleséget. Egy idő után megszokják, és amikor a tó körül vagyunk, feljönnek a víz felszínére.

A nagyobb tóval óriási szerencsém volt a halvásárláskor! 2 koit és 5 aranyhalat vettem. Az egyik aranyhal vemhes lehetett, így nem sokkal később nagyon apró halcsemetéket találtam. 3 év alatt 6-10 cm-esre nőttek és változatos színű gyönyörű halakká fejlődtek. 80-100 hal úszkált egyszerre a víz tetején.

Idő közben ki kellett cserélni a tóba rakott kerti fóliát, mert túl alacsony lett a vízszint, a sérülékeny anyag idővel egyre lyukacsosodott. Úgy döntöttem kicserélem, de sajnos még ekkor sem tehettem meg, hogy ez egy normális tófólia legyen. A folyamat hosszadalmas, fáradtságos, de sajnos hasztalannak bizonyult, mert sokkal jobb eredményt nem sikerült elérni. Rá kellett jönnöm, hogy egy ekkora tavat képtelenség kerti fóliával megcsinálni, mert 3-5 évnél nem gyönyörködhet benne az ember!

Végül, a halak sajnos elpusztultak, ugyanis 4 éve az időjárás sajnos megtréfálta a halaimat. Egy decemberi, hirtelen hőingadozás következtében a már a tó fenekére húzódó halakat ismét felcsalogatta az ismét 10 fokig emelkedő hőmérséklet. Majd mikor ismét befagyott a tó, a halak már nem húzódtak le és sajnos mind belefagytak a tó felszínén kialakuló jégbe.

(Később leírok egy remek módszert, hogy hogyan kerülhetjük el ezt.

A növényeket átmenekítettem a kistóba, mivel a nagyobbat kiürítettem. Újra akartam kezdeni a tóépítést, de sajnos mivel anyagiak híján voltam, csak egy gödör tátongott a kertben. Nem tudtam megoldani azt a helyzetet, hogy a szükséges tófólia négyzetméter ára 1400-1800 Ft körüli áron kapható a boltokban. Az én esetemben ez kb. 100-110 ezer forintot jelentett volna összességében.

A tó vízfelülete immár megfelelő nagyságú volt. A korábbi kicsi és a nagyobb tó között sziklakertet építettem. Ezzel kapcsolatban az a tanácsom, hogy a tó és a sziklakert között legyen 30 cm vízszintes rész, mert így a sziklakertről nem potyog be a föld a tó vizébe.

A tó feltöltésekor még kristálytiszta víz pár nap alatt elszíneződik, bekoszosodik. Ez természetesen a hirtelen felszaporodó mikroorganizmusok miatt van. Ekkor viszont nem feltétlenül a boltokban kapható vegyszerek jelentik a megoldást – végeredményben nem egy tiszta vizű medencét építettünk. Telepítsünk tavirózsát, mocsári nőszirmot, a víz felszínén lebegő kolokánt, esetleg nádat, és más egyéb növényeket, melyek néhány hét alatt szépen megszűrik a vizet és akár 100-130 cmre is leláthatunk a tavunkban!

A náddal azért kell vigyázni, mert nagyon erőszakos, hegyes és kemény gyökere van. Olyan agresszív, hogy akár a vastag tófóliát is átfúrja!

A kolokán egy nagyon dekoratív és szapora növény, a víz tetején úszkál és egy-két gyökeret ereszt a víz mélyebb rétegei felé. Mikor késő ősszel lehűl az idő, egyszer csak eltűnik a szemünk elől. Ilyenkor a tó fenekéig leereszkedik. Tavasszal, viszont ahogy eltűnt, meg is jelenik új levelekkel és akár hajtásokkal is. Indákkal szaporodik, nem árt néha visszavágni, mert túlzásba tud esni.

A nagyobb tó 2.

A tavirózsa kb. 80 cm mélyen érzi magát a legjobban. Ide egész sok fény lejut, mely leginkább a tavaszi hajtások előbújását segíti elő. Az a tapasztalatom, hogy kevésbé igényes és erőteljes tavirózsák akár 20 centis vízben is áttelelnek, de azért nem árt legalább 50-60 cm.

Az alacsony vízszinten való áttelelés ugyanúgy igaz a nyílfűre és a mocsári nősziromra, illetve a tündérfátyolra is.

A tó kiásása sajnos elég lassú munka volt, éppen ezért 120 cm-es mélységnél úgy gondoltam, hogy elegem van a bányászásból, jöhet a fólia. Türelmetlenség… Szintén szimpla fekete, kerti fólia – normális tófólia helyett… Anyagiak hiánya… A tó medrét nem igazán béleltem ki, később rájöttem, ez is hasznos tud lenni. Persze leginkább a bélelő anyagok híján nem voltam kellően elővigyázatos. Pedig elegendő lehet egy régi szőnyeg, vagy hasonló bélelő anyag is. De célszerű homokkal, vagy nagyon finom szemű sóderrel alápakolni a fóliának. Erre érdemes geotextíliát tenni és végül csak erre a fóliát. Túl kell biztosítani a dolgokat, ha 15 évig akarjuk élvezni a munkánk eredményét…

Az anyagiak hiánya és a türelmetlenség miatt a fenti jó tanácsokat sajnos csak a saját hibáimból adódó tapasztalataim után tudom leírni. Az pénz, mint tényező talán általánosabb problémát jelent, de vannak olyan tényezők is, melyek mindenkinél ugyanúgy felmerülnek.

Ilyen Probléma a tómederből kilógó fólia eltűntetése. Érdemes ráhagyással méretezni a fóliát. A legegyszerűbb módszer az, ha kb. 40 cm ráhagyással kilóg a fólia. Ennek ásunk egy ásónyomnyi folyosót, amibe belefektetjük a túllógó fóliát, majd betemetjük azt.

Több módszerről olvashattok később!

Sajnos nem tűntettem el megfelelően a fóliát még a nagyobb tónál sem. Fél centi vastag, 15 centi hosszú vasszálakat hajlítgattam meg, és mint egy csapszeggel odatűztem a fólia szélét a tóparthoz.

A dupla vagy semmi jellegű tóépítés szerint időt is kell fektetni a tóba. Hát, azt hiszem leginkább a türelmetlenségemtől vezérelve támadt ez a „szuper” ötletem, mely legközelebb akkor bosszulta meg magát, mikor feltöltöttem a tavat – nem soká… Ismét szembesültem azzal, hogy a tó partját vízszintbe kell hozni. Mondjuk ekkor már kb. 4,5 méter hosszú és helyenként 3,5 méter széles tóról volt szó. Így a vízszintezés sem olyan egyszerű feladat. De később leírok egy nagyon egyszerű és hasznos módszert ennek a problémának a kiküszöbölésére.

A nagyobb tó 1.

15-16 évesen úgy döntöttem, hogy építek egy nagyobb tavat, ami alapvetően több lehetőséget ígért. Sajnos a legnagyobb nehézséget a talaj minősége okozta. Ugyanis elérve a 60-80cm-t egyre töményebb és nagyobb szemű sóderrel, majd öklömnyi folyami kavicsokkal találtam magam szembe. Mire a 120 cm-es mélységet elértem csákánnyal bányásztam tulajdonképpen a rengeteg kavicsot. Szerencsére ezek a kövek nem voltak annyira élesek, de ha normális tófóliát használ az ember, még akkor is érdemes ezekre valamilyen védőréteget (geotextília, homok) tenni.

Hogy el tudjátok képzelni a mennyiséget: ekkor még Gyálon számos utca földút volt – köztük a miénk is. Annyi kavicsot sikerült kiásni, hogy a kapunk előtt 5×3 méteres területet teljesen feltöltöttem. Innentől kezdve csak előttünk nem volt sár és gödrös talaja – ennyi előnye volt… Sajnos a kert talaja ferde – nagyon – így még mindig nem tudtam megfelelően kiküszöbölni azt a problémát, hogy nem volt a teljes tó partvonala egy szintben. A már korábban leírt probléma tehát még ekkor is fenn állt. Az egyik legjelentősebb különbség a méreteken kívül abban állt, hogy lépcsősre készítettem el a tómedret. Így a különböző mélységet igénylő növényeket kiválóan el tudtam helyezni. A növények szempontjából érdekes a fényigény és a tél átvészelése, mely meghatározza az elhelyezés mélységét.

Első tó – hibák…

Röviden leírom, hogy saját tavaimat hogyan készítettem el és milyen hibákat követtem el gyerekfejjel, melyeket ha nem lépek meg talán egy kb. 9 éve meglévő szép tavam lenne. Bár, jobb később, mint soha!

Az első tóhoz 13 évesen kezdtem hozzá. Mindössze 1,5-2 méter hosszú és kb 120 centi széles és 70-80 cm mély gödröt ástam. Az eslő hibám ez volt: nem gondoltam végig, hogy elég lesz-e ez a méret a terveimhez. A terveimben szerepelt kis szökőkút, vagy éppen természetes hatású buzgár, halak, dús növényzet stb.

Anyagi lehetőségek híján sikerült megfűzni az ősöket, hogy finanszírozzák meg legalább az egyszerű, fekte, kerti fóliát.

Két réteggel dolgoztam, a partra kilapátolt földdel pedig igyekeztem beteríteni a felesleges fóliát – több-kevesebb sikerrel.

Kertünkben a talaj nem túl jó minőségű, 60 cm mélyen már sóderes, nehezen ásható.

A tóba hamarosan került tavirózsa, melyet egy öreg néni kertjéből szereztem kétszer 500 Ft-ért. Valami mocsaras kerti tóból halásztam ki a növényt a vállamig túrva az iszapban.

Sikerült egy nem túl igényes, szapora tavirózsát beszereznem, ami hamarosan virágokkal és szép zöld levelekkel lepte el a tavacska vizét. Később szereztem mocsári nőszirmot, és valamilyen díszfűfélét a tópartra.

A kis tóval a következő – a készítéskor elkövetett – hibák merültek fel:

– tó körüli talajszint azon a pár méteren is jelentős szintkülönbségeket mutatott, ami azt eredményezte, hogy volt ahol dugig volt a tó, viszont helyenként kilógott a fólia.

Ennek eltakarására egyébként kiválóan alkalmas a kis sárga virágú, lizinka. Mocsaras, nyirkos, árnyékot kedvelő kis talajtakaró, erdők aljnövényzetében fellelhető és még a tó vizébe is beleereszkedik vizet szívva fel a gyökereivel. Dús, szinte egész évben zöld és szép sárga virágai vannak. Szépen takarja a fóliát. Használhatunk boltokban kapható olyan takaró anyagot, mely tulajdonképpen egy vastagabb tófólia, melyre kis kavicsokat ragasztanak. Dekoratív és tényleg szépen takar. Azonban pár év telének a mínuszai tönkre teszik, lemorzsolják a kavicsokat. Én sokkal inkább híve vagyok a természetes takarásnak. És inkább nagyobb kövekkel oldjuk meg ezt a feladatot növényekkel kombinálva, mint a fent említett boltokban kapható megoldással.

– A másik probléma a nem megfelelő mélység volt. Amint halakat akartam tenni a tóba, szembesülnöm kellett az első netes infóval, mely szerint nem is álmodhatok 1 méter alatti mélység híján halak átteleltetéséről… Fontos, hogy nem szükséges nagy felületnek mélynek lenni, elegendő csak egy méterszer méteres legmélyebb pont a tóban.

– A harmadik, szintén méretbeli hibát azzal követtem el, hogy a tó vízfelülete túl kicsi volt a sok vízi növényhez, így alig látszott víz a tóból – bár a tavirózsa és a mocsári nőszirom szépen virágzott.

A mocsári nőszirmot meg tudjátok kertészetekben is szerezni, de egyszerűbben egy közeli patak partjáról is könnyen kiásható. És nem kell sok belőle, mert évről évre többszörözi magát. A nőszirmot egy vödörbe ültettem és minden tavasszal kivettem, először egy másik vödörbe tőosztással szaporítottam, majd a későbbi években a felesleget kénytelen voltam levágni, mert már a vödör is kezdett szétrepedni. Tavasszal még az új hajtások megjelenése előtt érdemes az előző évi, elszáradt leveleket levágni. A növény vödörrel együtt kb. 50 cm mélyen volt, azaz állt a vízben. Hozzáteszem árnyékos helyen. De ez a két körülményt nagyon élvezte a növény. A teljesen tűző napot nem árt elkerülni, ez esetben jobban érezheti magát a parton, de bő talajvízzel – ez mondjuk nehezebben pótolható. A tó partjára ültetett díszfűvel az volt a gond, hogy bár szép volt, de egy idő után teljesen eltakarta a vizet és a magjai beterítették a tó vizét.

Gyálon lakom, amit tudni kell a környék és a kertünk talajáról az az, hogy eszméletlenül kavicsos.
Kb. 13 évesen fogtam hozzá először a hozzávetőlegesen 70-80 cm mély vese alakú kis tavacskámhoz. Majd egy nagyobb tóhoz fogtam hozzá, végül a kettő összeépítéséhez. Sajnos ekkor még tófólia nélkül… A két meder közé sziklakertet építettem, és – immár normális PVC tófóliával – a végkifejlet egy 25 nm vízfelületű másfél méter mély szép tó lett. Azóta is formálódik…

Arra jöttem rá, hogy tóépítés kicsit dupla vagy semmi jellegű hobbi. Vagy megcsinálja az ember, időt és pénzt nem sajnálva a tavát, vagy inkább ne csináljon semmit, mert később csak szenvedni fog és rengeteg munkája tud kárba veszni. Induláskor kétségtelen, hogy a tófólia okozza a legtöbb költséget. Bár, 15-20 év alatt megtérül 🙂

Nem szabad türelmetlennek lenni, amit néha nehéz betartani, mert az ember már azt akarja látni, amiért elkezdte a tavat előkészíteni, ásni: a végeredményt. Ne feledjük azonban, hogy az igazi eredményt nem is a tó befejeztével fogjuk meglátni, hanem majd csak 2-3 év múltán, mikor szépen kialakul a tó, a környezete, a tavi növények megerősödnek, a halak benépesítik a tó vizét stb.

A legfontosabb a tóépítés megkezdésekor a megfelelő és körültekintő tervezés! Érdemes felmérni a talajviszonyokat, végig gondolni, hogy milyen élőlényeket akarunk ültetni a tóba és környékére, ezek milyen vízmennyiséget, a tóba ültetve milyen mélységet, földminőséget, napsütést igényelnek. Melyek alkalmasak a kilógó fólia eltakarására, melyek nem szórják tele a vízfelületet termésükkel stb. Végig kell gondolni, hogy akarunk-e halakat a vízbe. Olvassunk utána, hogy mely fajok milyen mélységet igényelnek az átteleltetéshez! Szempont az is, hogy tartunk-e macskát, kutyát, vagy más háziállatot! Nagyobb testű kutyák esetén használjunk 1.2 mm vastag tófóliát! Esetleg kisgyerekünk van, akit meg akarunk védeni a mély víztől! Ki kell találni, hogy milyen módszerrel akarjuk elrejteni a fóliát!

Tóépítés házilag

A blogban leírom, hogyan készítettem el kerti tava(i)mat, milyen buktatókba futottam, milyen tapasztalataim vannak a tavi élőlényekkel kapcsolatban és milyen alapvető eszközöket lehet ésszerűen felhasználni a kerti tó megépítésénél. Szó lesz néhány egyszerű módszerről is, mely nagyban megkönnyíti a sikeres tóépítést.